Dúlaság, mint modern kori szükségeszköz

Napjainkban nehéz a világ egységét és a saját belső hangunkat, lelki békénket megtalálni, megtartani, hiszen az a fajta materializmus, amely jelenleg a föld nagyrészét és a fejlett társadalmak egészét áthatja nem hagy teret a valódi értékeknek. Nem engedi megtapasztalni az élet alfáját és ómegáját. Azt gondolom nagy könnyebbséget jelent problémák vagy azoknak címkézett feladatok megoldásában, ha megtapasztalhattuk saját szemünkkel, testközelből az emberi létezés katartikus pillanatait, hús-vér, valódi, nyers arcát. Ehhez képest ma már szinte teljesen eltávolodtunk, sőt gyakran el is határolódunk a (anya) természettől és saját testünktől. Születünk. Élünk. Meghalunk. Ez a hármasság néha művészeti alkotások vagy vallási szertartások, tanítások képében szakrális formát ölt, a modern kor, azonban rendkívüli módon alábecsüli hétköznapi jelentőségét ennek a létezésünk pillérjeit képező körforgásnak. Hiszen, hogyan is lehetne kitartásunk és motivációnk az állandó evezéshez egy csónakban hánykolódva, a nyílt tengeren ébredve, ha nem tudjuk, hogyan kerültünk oda, honnan indultunk, révbe érünk-e, ha egyáltalán célt érhetünk? Ám, ha elég nyitottak és tudatosak vagyunk, visszatalálhatunk gyökereinkhez, ráébredve eredendő önmagunkra.

Az élet kezdete és annak milyensége sokkal meghatározóbb, mint hisszük. Régebbi időkben a szülés a nők kizárólagos hatáskörébe tartozott. Anyák, nagymamák, bábaasszonyok támogatták a szülő nőt a testi-lelki megpróbáltatásai során, a fiatalabb, gyermektelen nők, pedig tapasztalódtak a születés, életadás nehéz, ugyanakkor varázslatos útjával, hogy amikor elérkezik az ő idejük, már ne lehessen akadály az ismeretlentől való félelem. A férfiak szerepe a ház küszöbének őrzése volt, hogy mind a kíváncsi tekintetek, mind a rossz energiáktól megóvják szeretteiket.  Történt mindez így, mert ismerték és tisztelték az akkori kor emberei a természet rendjét, törvényeit és tudták, hogy a világrend és az egyensúly csak úgy tartható meg, ha mindenki a maga szerepét vállalja és a szerint végzi dolgát. Hiszem, hogy a modernitás térnyerése normális és fontos ezen a területen is, ám vannak komoly problémát jelentő történések, melyek még átformálásra, fejlődésre várnak. Azzal, hogy a szülés, mint személyiségformáló életesemény bekerült intézményi keretek közé és maszkulin erők irányítása alá - és mindez szinte kizárólagosságot élvez más lehetőségek és utak mellett - gyakran vesztik el méltóságukat és kompetenciájukat is döntéseik, testük felett felnőtt nők, párok. Elhitették a társadalom minden résztvevőjével, hogy a műszerek és más emberek jobban tudják mi a helyes teendő egy természetes folyamat során, mint az azt átélő nő, akit ebben a felemelő helyzetben megmenteni, nem pedig az ő igényeit kielégítve támogatni kell. Pedig, ha megfigyeljük az állatvilágot láthatjuk, hogy néhány ritka kivételtől eltekintve tökéletesen vagyunk megalkotva és bízhatunk a testünk és a természet bölcsességében. Az egészséges várandósság és az ezt követő szülés nem betegség, ezért nem is érdemes úgy kezelni, hogy abból a helyzetből meg kell menteni a családokat. Mivel általában nincsenek evidencián alapuló információik, saját tapasztalatuk a születéssel kapcsolatban a gyermekáldás előtt álló pároknak, ismeretlen ez a terep számukra, az információhiány pedig félelmet generál. Azonban, ha hiteles forrásokból, különböző perspektívákból szemlélődve tájékozódunk, felszabadultabbá tehetjük a várakozás időszakát. Dúlaként akár a babatervezéstől egészen a gyermekágyas hetekig, a vajúdást, szülést beleértve nyújtunk támogatást, információt az édesanyáknak, családoknak a szülővé válás rögös, mégis gyönyörű, áldott időszakában.

Néhány hasznos információ:

  • A teljesség igénye nélkül pár lelkiismeretes orvos, szülésznő, akik a természetes szülés elkötelezett hívei /Ina May Gaskin, Robin Lim, Angelina Miranda Martinez, dr.  Tadasi Josimura, dr. Alfred Rockenschaub, Geréb Ágnes, dr. Bálint Balázs/
  • Magyarországon 2011 áprilisa óta rendelet* szabályozza az intézeten kívüli szülést. A WHO állásfoglalása szerint egészséges várandós nő és az ő vajúdása, szülése során a megfelelő szaksegítség jelenléte mellett a felléphető komplikációk esélye ugyanakkora intézeten kívüli és kórházban történő szülés esetén, valamint az intézeten kívüli szülés ugyanolyan biztonságos mint az intézményi szülés. 
  • * az erről szóló rendelet az alábbi linken olvasható: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100035.kor 
  • A WHO állásfoglalásáról bővebb információ: https://www.who.int/news/item/09-09-2020-every-woman-s-right-to-a-companion-of-choice-during-childbirth
  • Betegjogok Magyarország: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700154.tv

  • A császármetszés aránya Magyarországon a 40%-ot is meghaladja, a WHO ajánlása hozzávetőlegesen 15%
  • Császármetszés aránya (1.000 élve szülésre) 
 

  • Anyai perinatális halálozás (várandósság és a szülést követő 42 napban bekövetkező, 100.000 élve szülésre):                

  •  Csecsemő halálozás (1.000 szülésre) :